Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 251. oldalontalálható.
MIKSZÁTH KÁLMÁNMUNKÁI
SZENT PÉTERESERNYŐJE
MIKSZÁTH KÁLMÁNMUNKÁI
HARMADIK KÖTET
KÖZREBOCSÁTOTTA AZIRÓ
NEGYVENÉVES JUBILEUMÁRA
ALAKULT ORSZÁGOS BIZOTTSÁG
BUDAPEST MDCCCCX.
SZENT PÉTERESERNYŐJE
AZ ORSZÁGOS JUBILEUMI
BIZOTTSÁG MEGBIZÁSÁBÓL
KIADTA A RÉVAI TESTVÉREK
IRODALMI INT. RÉSZV.-TÁRS.
MINDEN JOGFENNTARTVA
Pallasrészvénytársaság nyomdája, Budapesten.
ELSŐ RÉSZ.
A LEGENDA.
VISZIK A KIS VERONKÁT.
Özvegy tanítóné halt meg Halápon.
Mikor tanító hal is meg, szomjasan maradnak a sírásók. Hát mégmikor az özvegy megy utána? Nem maradt annak a világon semmije,csak egy kecskéje, egy hizlalás alatt levő libája és egy két évesleánygyereke. A libának még legfeljebb egy hétig kellett volnahíznia, de úgy látszik, ezt se várhatta be a szegény rektornéasszony. A libára nézve korán halt meg, de a gyerekre későn. Annakmeg se kellett volna születnie. Bár akkor vette volna magához azúristen, mikor a szegény urát. (Istenem, micsoda szép hangja voltannak.) A kis poronty az apja halála után született, de nem későre,egy vagy legfeljebb két hónap mulva. Megérdemelném, hogy anyelvemet kivágják, ha rosszat mondanék. Se nem mondok, se nemgondolok.
Jó, becsületes asszony volt – de mire való volt már neki ez avakarcs? Könnyebben ment volna a másvilágra, ha magával vihettevolna a terhet, mintsem hogy itt hagyja.
Aztán meg nem is illett, Isten bűneül ne vegye. -2-
Hiszen uramfia, egy nagy káplán fiuk volt már a tanítóéknak. Azbizony jó fiú, kár, hogy nem segíthette még anyját, mert maga iscsak káplán volt eddig valami igen-igen szegény plébánosnál, messzeTótországban, hanem most, vagy két hete, úgy verik a hírek, önállóplébános lett egy Glogova nevű falucskában, valahol a selmeczbányaiés beszterczei hegyek között. Van is olyan eleven ember a faluban,Kapiczány János uram, aki ökörhajcsár korában megfordult ottegyszer, hogy azt mondja, utálatos egy fészek.
Ím’ most, mikor már egy kicsit talán segíthette volna a pap fia,kellett meghalnia a kántornénak.
De hát biz azt föl nem támasztjuk többé semmifélelamentáczióval, ennélfogva csak azt akarom elmondani (becsületérelegyen nemes Haláp községének), hogy tisztességesen temették el ajó lelket. Elég pénz ugyan be nem gyűlt a temetési költségre, még akecskét is el kellett adni, hogy kiteljen, hanem a lúd megmaradt,de minthogy kukoricza nem maradt hozzá, tehát lesoványodék, lassúpihegése helyett visszatért rendes lélekzetvétele, lomha járását anagy hasa miatt fölcserélte hajdani fürgeségével, szóval, menekedéka közeli halál elől, éppen egy másik lénynek a bekövetkezet