Megjegyzések:
Az eredeti képek elérhetők innen: https://hdl.handle.net/2027/uc1.aa0006399281.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
EGY BARÁTSÁGOS HÁZ
TÖRTÉNETE
REGÉNY
IRTA
LOVIK KÁROLY
BUDAPEST,1911
SINGER ÉS WOLFNERKIADÁSA
Andrássy-út 10.
Minden jogot fenntartunk.
BUDAPESTI HIRLAPNYOMDÁJA.
I.
A fővárosnak a liget felé eső részében, apró és nagy, büszke ésszerény, pöffeszkedő és csöndes villák között egy emeletes, csinos,lassan feketedő kőkockákból épült, barátságos ház állt, amelyet üdekert zöld lombjai öveztek. Nyaranta erre ballagva, az ember a fákközt szines ernyőjü sátrakat, fehérruhás kisasszonyokat, hangosszóval futkosó ölebeket s a terraszon rendszerint vendégekreterített asztalt látott: mindez kellemes benyomást tett s aztmutatta, hogy a ház lakói nemcsak jómódu, de jókedvü emberek is.Télen a kert rózsafái szalmába voltak csavarva, a kavicsos utakrólkora reggel elsöpörték a leveleket s a tar fák közt jobban előtérbelépő házon a kéménytől a pincéig minden csinra és tisztaságravallott. Ha téli estén erre járt valaki, egy percre önkénytelenülmegállott a rácsos kapunál, mert a házból zongorahangokhallatszottak -4- s a fehér ablakok mögött táncoló pároksuhantak el. A puha hóval borított tető fölött füst karikázott, afák krétaszín ágai keretbe foglalták az épület egyszerü rajzát, alámpák fénye végigrezgett az utak hósáncain, s az ember nemállhatta meg, hogy így ne szóljon:
– Milyen barátságos ház!
Egy esőre hajló késő szeptemberi délelőttön konfortáblis állottmeg a mondott ház előtt s a rozoga kocsiból, amely messzirőljelezte az úgynevezett vasuti fuvart, egy hosszukabátos, rosszulberetvált arcu fiatal ember szállott ki.
– Mennyi jár magának? – kérdezte a kocsistól.
– Nyolc hatos – felelte az, felállva a bakon.
– Sok – vélte a megérkezett.
– Ennyi a taksa – jegyezte meg a kocsis.
– Azért mégis sok – dörmögött a hosszukabátos. – Abszolute vévesok, egy korona is elég volna. Azért természetesen kifizetem –tette hozzá.
Rövidlátó szemével mélyen belenézett apró tárcájába és kikotortaa nyolcvan krajcárt, aztán kiemelte a kocsiból podgyászát éssétabotját. Megkereste a nyaraló ajtajának csengetyüjét és hosszannyomta meg a gombot. -5-
Pár pillanat mulva léptek közeledtek s a kertész kaputnyitott.
– Ez itt doktor Farkas nyaralója? – kérdezte a vendég.
– Ez, kérem – köszönt a kertész és újra elzárta a titkos jelrenyiló gombot.
A hosszukabátos körülnézett, helyesebben körülszaglált, mertigen rossz szeme volt s aztán elővette a névjegyét.
– Jelentse be Szakállt. Vagyis,