Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 85. oldalontalálható.
AZ ÉLETDIADALA
SZERZŐ EGYÉBMUNKÁI:
- Elbukottak. (Novellák). Singer és Wolfner, 1892.(Elfogyott).
- Mesekönyv. (Novellák). Grill Károly, 1898.(Elfogyott.)
- Az isteni kert. (Novellák). III. kiadás,Athenaeum, 1917.
- A Nagyasszony. (Szinmű). Nyugat, 1910.
- Ünnep a Dühöngőn és egyéb szerelmek. (Novellák).Nyugat, 1911.
- A rajongó Bolzay leány. (Szinmű). Nyugat,1911.
- Lőrinc emléke. (Novellák). Nyugatkönyvtár,1911.
- Györgyike drága gyermek. (Szinmű). Nyugat,1912.
- Bella. (Szinmű). Singer és Wolfner, 1913.
- Mária-Antónia. (Szinmű). II. kiadás, Singer ésWolfner, 1913.
- A Pékné. (Novellák). II. kiadás, Athenaeum,1916.
- Hermelin. (Szinmű). Singer és Wolfner, 1916.
- Les grands et les petits Moineaux. (Novellák).Alphonse Lemerre, Paris, 1900.
AZ ÉLET DIADALA
NOVELLÁK
IRTA SZOMORYDEZSŐ
NYUGAT FOLYÓIRAT KIADÁSABUDAPEST
1917
PALLASRÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.
AZ ÉLET DIADALA
Mikor elmentünk Glöckner Amáliáért, már vége volt uram isten,szegény kis bús élete elmult és minden, és már csak a kórházbamentünk el érte, sőt a hullaházba mentünk el érte, mert már ottfeküdt a kert legvégén, az utolsó épületben, türelmesen ésvégérvényesen, a halottak betelt sorsa szerint.
Egyszerű, csöndes, beteges asszony volt életében, még fiatal ésmár öreg asszony, ahogy a tanár magyarázta ezt, mert a tanár sokatmagyarázott, amikor megvizsgálta egy siralmas estén és csakugyanezt mondta, fiatal és öreg.
Ezt mondta és még többször mondta ezt azzal a melománmakacssággal, mely sokáig kizengi a maga ötletét ésmeg-megismételgeti és visszatér rá azokkal a «megint csak azt kellmondanom»-okkal, melyek mint a kés vágnak bele az ember szívébe.Tudniillik még fiatal kívülről és korra nézve is fiatal aránylag,ez volt a magyarázat, de belülről és ez a fontos, már elaggott ésfölbomlott, mint egy régi óramű, mely végkép lejárt, valóban ezvolt a magyarázat. Vagyis megint csak azt kell mondanom, szóvalvége szíveim, a legvége és vége és itt nincs már semmi reménybizony.
És fölénnyel is mondta ezt a tanár és azzal a kérlelhetetlen,bár flegmatikus határozottsággal, mely annál lesujtóbb s annálimponálóbb, hogy valami fagyos, de irigylésreméltó kiváltságbenyomását teszi. Nyugtalanul és szemlesütve úgy éreztük, hogy atanárnak soha sincs, soha sem volt és soha sem lehet -8- semmi baja ésbetegsége és csakugyan ő az a boldog ember, aki túl v