Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 127. oldalontalálható.
IGNOTUS
(UJFOLYAM)
UJSÁGCIKKEK 1913 ÉS 1921KÖZZÜL
VERLAG JULIUSFISCHER
WIEN, 1922
Ezt a könyvemet nem bocsájtom, mint majd mint a többit,mentegetőzve útnak, amért csak ujságcikkek gyüjteménye.
Holott ez irások 1913. és 1921. közzül valók – s hol még a remekis, mely ez évekhez képest el ne törpülne! De talán ez teszi: ecikkek ártatlan aznapisága; a visszanéző prófécia számára annálmegdöbbentőbb meglátni bennük a mát, mely tegnapjukban ottlappangott.
Számomra, teszem, minden kékkönyvnél s még feltárulhatólevéltárnál többet mond a világháború oka s el-, vagy el nemkerülhető volta felől a következőkben olvasható Üvegház cimű vezércikknek ténye, amely cikk 1914. junius 26-án jelent meg,25-én iródott, vagyis napokkal Ferenc Ferdinánd főherceg megöletéseelőtt: s nemcsak a világháborút jósoljameg, legalább is annak keleti felét, de ebben az osztrák-magyarmonarhia végzetét is. S nem győzöm most kutatni magamat: mivihetett volt rá 1914. elején, hogy Ferenc József figuráját mintaz utolsó királyét rajzoljam meg, hogyGörgey halála kapcsán a forradalmak mivoltát, azArany-centennáriumkor a paraszti lélektant, az egyensulyozottnaktetszett magyar társadalom közepett az úriság, a kereszténység s akonszervatizmus dolgát fontossággal feszegessem, s hogy a magyarnemzetiségi politika veszedelmének ujra meg ujra való s mindkönyörgőbb felhánytorgatásával olyan tolakodásba essem, aminőkülönben nem természetem? S szóljanak bármiről a szándékosantalálomra összeszedett cikkek: szóljanak szinházról, épitészetről,szerelemről, társadalmi bajokról és érzésekről: mind olyaránytalanul nyugtalanok, mint a kutya földrengés előtt. Azt kezdemérezni, hogy öntudatlan kasszandrasággal sokat, mit ma kénemegirnom, megirtam akkor.
S ez jó, különben kétségbe kellene esnem, hogy jelet sem tudtamadni magamról. Mert most, hogy hosszu szünet -6- utánfelpróbálom venni a tollat, ereje még mindig alig futja, szinte ezelőszóra sem. A mai nemzedék mind olyan, mint az egyszeri ember, kiegy éjszaka megőszült, s az reggeltől fogva öregnek látta az addigfiatal világot. Hozzá a magyar, minden rendbeli és származásu, mindcsupa Márius, ki tanácstalanul ül nem is Karthágónak, hanemRomájának romjain. S én mindezeken fölül tulajdonképp ezesztendőkben tudtam meg, hogy mi az élet, s lelkem annyiramegtanult nyelni, hogy az organizmus tulzott okosságával, azthiszi: egyáltalában semmit nem kiadnia magából. Temető vagyokkisértetek nélkül. S ez a legkisértetiesebb.
Kérem olvasóimat, az annyiféle szétszórtakat, jussak én eszükbee lapokról, mikben több van az időkből, mint belőlem. S törődjenekvelem, az iróval, többet, mint én tudok magammal.
Berlin, 1921 december végén.
IGNOTUS.
1913 október 4.
Olvastam Ciceronak De senectute i